Vasegerszeg

Az 1937 előtti térképeken és a településtörténeti kiadványokban hiába keresnénk ezt a helységnevet, holott történelme több-kevesebb fehér folttal már a honfoglalás korától ismert.  Az ok kézenfekvő: a hajdani Iván – és Keményegerszeget a jelzett évben Vasegerszeg néven egyesítették Vasvármegye 121/137.számú határozatával. Ezzel lassan felejtésbe is merül az Iván és Kemény előtagok által az egykori Ják nemzetségbeli birtokosokra emlékeztető történelmi tény. Nyelvtanilag értelmezve: az Egerszeg helynév az eger (égerfa) és a szeg (sarok, szöglet, zug) szavak összetétele.

A hézagos múlt

Jelenlegi ismereteink szerint a helységnév először egy 1221. évi ajándékozási okiratban fordult elő. A szerződés szövegrészlete magyar nyelven: „A Ják nemzetségbeliek közül Iván fiai – Márton és Jakab – megjelennek  Miklós nádor előtt, hogy a Rába és Répce közötti Kőröselő földjét a nemzetség többi tagjai … részére átengedjék. Kőröselő földjének határa a Rábánál kezdődik, majd Urajtól Besenyőgyümölcs felé haladva északnak kanyarodik és Család földjének déli határa mellett húzódik egészen a Répcéig és innen a folyó középvonalát követve Taszárig tart… De mivel Ják és Bertalan a nemzetségbeliek közötti békesség helyreállításában kiemelkedő érdemeket szereztek, ők ketten Egerszeg alatt még két malomhelyet is kapnak” A kérdés magától adódik, melyik Egerszegről lehet szó? Érveket mindkettőre lehetne találni, de helyi ismeretek birtokában igen nehéz lenne elfogadni, hogy Keményegerszegre vonatkozzék. Iván- és Keményegerszeget ezt követően még hosszú ideig közösen birtokolták a Ják nemzetség utódai. Amikor a későbbi oklevelek Egerszeget jelölnek, akkor Keményegerszegre kell voksolnunk, Ivánegerszeg esetében a Taszár nevet is figyelemre kell méltatnunk, ami minden bizonnyal szláv eredetet rejteget magában. Ez a település lehetett Ivánegerszeg közvetlen elődje, vagy egészen közeli szomszédja. Ezt látszik alátámasztani Vasvármegye monográfiájából vett idézet is: „ A hadakozás és vadászat eszközei: a fegyverek meglehetősen szerény számban képviselik bronzkori múltunkat. A Vasvárott talált nyílhegy, a Patyon fölszínre került buzogány és az ivánegerszegi lándzsacsúcson kívül összes idevágó tárgyaink a velemi leleltből valók.” Tehát már a bronzkor embere is megfelelőnek találta a Répce és Kőris patak között elterülő, vizesebb időszakokban a mocsaras területekből kiemelkedő földrajzi helyet.

A mohácsi vészt követően nagy változások érintették ezt a vidéket is. A népesség egy része kicserélődik, ősi családok tűnnek el. A zavaros politikai és társadalmi viszonyok között a birtokosok neve is gyakrabban változott. Ivánegerszeg esetében új név a Kemény és a Szelestei család. Őket követi a 16. század második felében a Vizeki Tallián család. Keményegerszegen megmaradtak a névadó família sarjai, de újak is jöttek: a Sárvárról eredeztethető Vitnyédiek, illetve a Festeticsek.

Megőrzésre, érdeklődésre tarthatnak számot a nagyüzemi földhasználat miatt egyre inkább feledésre kárhoztatott dűlőnevek. Nyelvészeti, történeti vizsgálatuk a ma emberét is legtöbbször eligazítja, vagy további kutatásra készteti. Például arról csak sejtésünk lehet, amire a Várhel földrajzi név utal, ezzel szemben a Kastélalla már megerősít bennünket, hogy neves kastélya, talán várkastélya volt a településnek. Hogy mikor és ki építette? Határozott választ nem tudunk adni, ha intenzíven kutatnánk, remélhetőleg eredménye lenne. (Az egyházi vizitációk jegyzőkönyvei Ivánegerszeget több alkalommal is Nagy, vagy Kastélyos Egerszegként említik, de ez semmiképp sem téveszthető össze a keményegerszegi, ma is meglévő gyönyörű, új funkciót kapott épülettel!) Még az avatatlan szem előtt is felsejlik a hajdani kastély, ha helyét – a mai szóhasználattal élve - , a Gazdadombot megtekintjük. A kiemelkedést körülölelő régi Répce meder szabad vízfolyást biztosító lehetősége is csak századunk első éveiben szűnt meg a falu irányában végzett feltöltés után.

A gazdaság fokmérői, a kereskedelem fontos helyszínei voltak a vásárok. Vonzáskörük jóval túlmutatott egy-egy település határán. Az Iváni Evangélikus Zsinat 1603-ban foglalkozott az ivánegerszegi vásárokkal, ezért joggal feltételezhető, hogy azok korábban is megvoltak s igen nagyok lehettek. Négyszer gyűltek össze a faluban a vásározók:  1. Vízkereszt utáni szerda, 2. Április első szerdája, 3. Július első szerdája, 4. Október első szerdája.

Az egykori állatvásár helyéből, a vásártérből és az ún. „cédulaház”-ból az maradt meg, amit és ahogy a tsz meghagyott…

Rövid visszatekintésünkben a történelmiség szempontjai domináltak, ezért főleg csak családneveket említettünk; nem foglalkozhattunk például a településhez kapcsolható tudós személyekkel: Markusovszky Lajossal, Bokor Jánossal, Terestyéni Ferenccel stb.

Lassan húsz éve lesz, hogy íróasztalok mögött megszületett az a magyar településfejlesztési koncepció, melynek következtében a magyar falvak legalább kétharmadára, több, mint 2000 településre rásütötték a szerepnélküliség bélyegét. A közvetett és közvetlen visszafejlesztés elsősorban az amúgy is gondokkal birkózó aprófalvas területet sújtotta.

Vasegerszeg is szerepnélkülivé vált, Zsédennyel és Répceszentgyörggyel egyetemben Hegyfalu társközségévé lett. Divattá lett falvaink jövőjét illetően a „népességmegtartó-képességről” beszélni, elsősorban a munkahelyre, a civilizációra, az alapfokú intézményekre, a köz (és ön) igazgatási fórumokra gondolva, de a környezet védelméről sem elfeledkezve. A múlt, a jelen, a jövő szétválaszthatatlansága jegyében közöljük néhány kiragadott év összlakosságának számát: 1890-ben 741 fő; 1920: 689; 1949:452; 1960:599; 1970: 534;1980: 447; 1984: 413. A legújabb demográfiai mélypont éveiben mégis biztató jeleknek lehetünk tanúi. Szerencsére, ma már nem kell „fátylat vetni” a múltra. Elődeink példái, megmentett értékei jövőképünkre is hatással lehetnek.

A Vasegerszeg felé autózók néhány éve az út mentén a településen található Markusovszky-kastélyra utaló táblákkal találkozhatnak. A helység és a kastély történetét ismerők tudják, csak az elnevezés új, a hajdani Vittnyédi-, majd Kiss-kúria a budapesti Középületépítő Vállalat felújítási munkálatai után  viseli a szabadságharc hős honvéd-orvosa nevét,aki itt ismerkedett meg feleségévei Kiss Zsófiával. A megyei kórház is Markusovszky Lajos nevét vette fel

A Tájház (volt falumúzeum) tárgyi emlékei mellett épületek, fák, földdarabok mesélnek a településről, az elporladt ősökről. Az emlékezés legkézzelfoghatóbb példájaként a háborúkban elesett hősök tiszteletére kegyeleti park került kialakításra.